9
" Egy megtépázott hajót rendbehozni nem nagy dolog, csak hozzáértő kezek kellenek hozzá, anyag és pénz, Tryggvi üzlete pedig mindennek a birtokában van, bár az ácsok keze nem az ő tulajdona, nem közvetlenül, de nem sok híja van, sőt, a különbség valószínűleg elenyésző. Nem, nem nagy dolog egy hajót rendbehozni, csak idő kell hozzá, bár alig több néhány hétnél, ebben az esetben két vagy három hét legfeljebb. Sajnos azonban egy zátonyra futott, megviselt embert talpra állítani már nem olyan egyszerű, ez ügyben a legjobb ezermesterek se tudnak sokat tenni, sőt egyáltalán semmit, itt már nem elég, ha van kéznél illatozó faanyag és remek csavarok, sőt, még a pénz sem használ, pedig az a világon a legelterjedtebb vallás. Ezért bátran kijelenthetjük, hogy Snorri most rosszabbul fest, mint a Szent Lujza. "
― Jón Kalman Stefánsson , Trilogie: Hemel en hel / Het verdriet van de engelen / Het hart van de mens
13
" A tenger iránti érdeklődését mindannyian megértjük, némelyeknek azonban nehezére esik felfogni, hogy az irodalomban mit talál olyan figyelemre méltónak. A sagák olvasása persze élvezetes, hiszen izlandiakról szólnak, néha érdekesek és elég izgalmasak is, hősök is vannak bennük, akikhez mérheti magát az ember, a népmeséket is lehet olvasgatni, a hétköznapi életről meg a bátor tettekről szóló könyveket is, sőt egy-két verset is akár, leginkább olyan költőktől, akik izlandiakról írnak, és tudnak valamit a szénabetakarításról és a jószággal való bánásról is; na de hogy egy hajóskapitány az irodalmat egy szintre emelje a hallal, hát kérem, miféle kapitány az? "
― Jón Kalman Stefánsson , Himnaríki og helvíti
14
" Pedig valószínű, hogy igazából soha másról nem kellene írnunk, csak erről: a bánatról, a fájó hiányról, a kiszolgáltatottságról és arról, ami néha két ember között történik, ami láthatatlan, mégis hatalmasabb a világbirodalmaknál, erősebb, mint bármely vallás, és gyönyörű, mint az égbolt; a könnyek áttetsző halairól és a szavakról, melyeket Istenhez suttogunk, vagy valakinek, aki nekünk a legfontosabb; a pillanatról, mikor egy nő magába enged, és a láthatár darabokra hullik. Soha másról nem kellene írnunk. Minden tanúsítványnak, minden jelentésnek, a világ minden üzenetének erről kéne szólnia:
Ma szomorúság miatt nem tudok bemenni dolgozni.
Tegnap megláttam egy szempárt, ezért ma nem tudok bemenni a munkahelyemre.
Sajnos ma nincs módomban bemenni, mert a férjem meztelen és lélegzetelállítóan szép.
Ma nem alkalmas, mert cserben hagott az élet.
A mai találkozón nem tudok részt venni, mert itt odakint egy nő napozik, és a bőre szinte belülről izzik a naptól. "
― Jón Kalman Stefánsson , حزن الملائكة
