Home > Work > A Lázár apokrifek
1 " Két napja a sivatagban még simán le tudtad rajzolni Laffénak Kis-Magyarországot, aztán szülőföld okán egy búsat, magyarosat sóhajtva a nagyot is, mert legalább itt, a világ végén, ahol a közelben lakó Úristenen, meg egy beduinon kívül senki se látja, legalább itt nem hagyod a történelmi realitásérzéked meg vérontásfóbiád a nagy nemzetbarát fölé kerekedni. Igaz, az valahogy még most se jut eszedbe, hogy néped megőrzése fontosabb a morális univerzáliáknál. Hogy ez így választható lenne: népem, vagy morál. Szóval tegnapelőtt már-már megesküdtél volna, hogy a nyelvi akadály egy humbug. Hogy kézzel-lábbal, angolul meg homokba rajzolva bármit el lehet, még egy viccet is. Most viszont egy befőttesüveggel az öledben rádöbbensz, hogy Magyarországot igen, a Közel-Keletet igen, engem is, téged igen, talán még Istent is lerajzolhatod. A kovászt soha. "
― Attila Bartis , A Lázár apokrifek
2 " Hét év, az pont annyi, amennyi idő alatt valaki megfogan, világra jön, és megtanul olvasni. "
3 " Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez. "
4 " A Másik megtalálta az egyetlen boltot, ahol alkoholt árulnak, vett is valami vodkát, az eladó fekete zacskóba rakta, mint otthon a pornólapot szokták, csak, hogy már messziről tudni lehessen, mit visz az ember. A zacskó ugyanaz, benne a szégyen kultúrkörönként változik. "
5 " Megkérdezte, mi legyen a nevem, mondtam, Lázár, ő legalább feltámadt, igaz cserébe eggyel többször halt meg a kelleténél. "
6 " Itt sincs másképp, mint odafent. Itt, a legmélyebb depresszió közelében is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta és megszokod. "
