Home > Work > Gyász

Gyász QUOTES

Gyász QUOTES

1 " Csak annyi biztos, hogy [Sándor] meglőtte magát. Zsófi kétségbeesésének azonban áldozat kellett, magát a balsorsot akarta megfojtani, amellyel most találkozott először szemtől szemben. "

― László Németh , Gyász

2 " Hisz látnivaló, olyan karó vagyok én, amelyik mellől minden fa kiszárad. "

― László Németh , Gyász

3 " – […] Aztán igaz ám, anyád meghagyta, hogy eljöjj délutánra, az Ilus úgyis fújt, hogy nem nézted meg a gyerekét. Ha el is van keseredve az ember, azért ne bántsa azt, aki nem ártott. "

― László Németh , Gyász

4 " – Mit tudjuk azt mi már, kedvesem. Az uram, szegény, azt szokta mondani, ha valaki nagyon utánanyomozott valaminek: kihánynám a bélem ettől a töltött káposztától, ha minden szem rizs meg minden szál káposzta elmondaná, hogy miből lett, meg mi történt vele. "

― László Németh , Gyász

5 " Órákon át ült gondolattalan, aztán egy-egy perc alatt mintha minden hajdani gondolata rárohant volna. Az idő hol megcsomósodott, hol csodálatosan fölhígulva folyt tova. "

― László Németh , Gyász

6 " – Mi, mi az? – riadozott az alvó.
– Horkolsz – mordult rá az asszony, s oly elhagyatottnak érezte magát a világban, mint egy gondjaival küzdő fejedelemnő. "

― László Németh , Gyász

7 " A gyászév első fele eltelt; Zsófi néha már a színes ruháit is megnézte a fiókban, hogy nem molyosodnak-e. "

― László Németh , Gyász

8 " – Többet kellene szellőztetni. A falusiak félnek a levegőtől. Azt tartják, nem azért építettek házat, hogy odabenn is a kinti levegőt szívják. "

― László Németh , Gyász

9 " A virágokon kövér darazsak zümmögtek, a kis kereszt egyik ágán egy lepke ült; összecsukott szárnnyal, mint egy élire állított falevél. "

― László Németh , Gyász

10 " Nem is jó az, ha egy özvegy egymaga él, ő ugyan tudja, hogy a Zsófi nem olyan, de a népek a kútágast is összeadják a köcsögtartó fával. "

― László Németh , Gyász

11 " Szegény Sándor mintha csak most halt volna meg! S nagyot sóhajtott, hogy szívéről elfújjon valamit a felejtés vastag hamujából. "

― László Németh , Gyász

12 " Hogy átkozta magát most a fecsegéséért. Az ember sose szólja le a tulajdon hozzátartozóit. Ha szükség van rá, nem olyan könnyű visszamázolni rájuk a becsületet. "

― László Németh , Gyász

13 " Mindezek a látogatók arcukba húzták a kendőjüket, mielőtt beléptek, a vállaik közé a fejüket, s úgy néztek rá a kendőikből, ahogy a székre letelepedtek, mint valami nagy betegre, mint a Sanyikára, mikor még élt. – Hát hogy vagy, Zsófikám – kérdezték hosszú hallgatás után, miután a székükön megmelegedtek. Ez a hallgatás tiszteletadás volt a Zsófi fájdalma előtt, ezzel jelezték, hogy lelküknek időbe kerül, amíg e szobában szoruló fájdalom barométer-állását olvassák le. Abban, ahogy a Zsófitól elkérdezték: „hogy vagy Zsófikám”, nyoma sem volt a kételynek, hogy Zsófika talán másképp is lehetne, mint ahogy ők is gondolják, hogy lennie kell. "

― László Németh , Gyász