5
" A legtöbb primitív kultúrában az emberek sohasem kerülnek komoly konfliktusba az árnyékkal, ugyanis különösebb megfontolás nélkül, zökkenők nélkül lépnek át az egyik meggyőződésből a másikba, miközben a jobb kéz tulajdonképpen sohasem tudja egészen pontosan, mit csinál a bal. Ez világosan kitetszik néhány misszionárius beszámolójából. Tesznek valamit a törzsért, amiért is a törzs megkedveli őket. De aztán egyszer csak járvány üti fel a fejét, mire a törzs tagjai azt hiszik, ennek a misszionárius az oka, és megölik. Mozgalom indult a misszionárius ellen. Utóbb megbánják, de nem haragosak vagy bánatosak a történtek miatt, és az élet megy tovább. Ez végletes példa arra, ami velünk is oly sokszor megtörténik. Az árnyék okozta konfliktus ily módon nem válik égetővé, ugyanis a dolgokat egy kissé más megvilágításba helyezzük, hogy élni tudjunk. Jók akarunk lenni, és anélkül, hogy észrevennénk, mindenféle rosszat követünk el, ha pedig rájövünk, kéznél a mentegetőzés: fájt a fejünk, avagy más követte el a hibát, avagy megfeledkezünk róla – általában így oldjuk meg az árnyékkal kapcsolatos problémáinkat. Néhány dolgot figyelmen kívül kell hagynunk, hogy képesek legyünk megbirkózni az élettel. "
― Marie-Louise von Franz , Shadow and Evil in Fairy Tales
7
" …a kihasználatlan alkotó erő az egyik legsötétebb romboló erő. Ha valakinek alkotó tehetsége van, de lustaságból vagy hasonló okból nem használja ki, akkor ez a pszichikai erő méreggé válik. Ezért van az, hogy neurózisokat és pszichózisokat ki nem élt magasabb lehetőségként diagnosztizálunk. A neurózis gyakran többlet, nem pedig mínusz, hanem meg nem élt plusz, magasabb lehetőség a tudatosabbá vagy alkotóbbá válásra, amitől viszont az adott ember buta kifogással visszakozik. A magasabb tudatosság felé fejlődés elutasítása tapasztalatunk szerint a lehető legrombolóbb dolog. Többek között arra indítja az illető személyt, hogy mindenki mást is akadályozzon, aki meg akarja próbálni. Akinek ki nem élt alkotóereje van, más emberek kreativitását is igyekszik tönkretenni, és aki a tudatosulás meg nem élt lehetőségét hordja magában, az mindig azon van, hogy mások ilyen irányú kísérleteit is elbizonytalanítsa. "
― Marie-Louise von Franz , Shadow and Evil in Fairy Tales
10
" Nincs értelme annak, hogy nyíltan harcoljunk a másik emóciói ellen. Ha le akarunk beszélni valakit a haragjáról, akkor csak még jobban felbőszítjük. De ha elkapjuk a mögötte megbújó titkos „szívet”, az alapmotívumot, amit az érintett többnyire maga sem ismer, akkor eljuthatunk valahová. Saját magunkkal is ugyanez a helyzet. Ha túlságosan emocionálisan reagálunk valamire, akkor rendszerint ez azért történik, mert a tudattalan vitalitás és energia nem abba az irányba és arra a helyre áramlik, ahová tartozna.
Éppen ezért nagyon kellemetlen ügyfelek az olyan kreatív tehetséggel megáldott emberek, akik alkotókészségüket nem élik ki. Bolhából is elefántot csinálnak, haszontalan dolgok miatt idegesítik fel magukat, túlságosan beleszerelmesednek valakibe, aki nem méltó akkora figyelemre stb. Szabad energia van bennük, ami nem kötődik megfelelő tárgyhoz, és ezért hajlamosak rá, hogy a hamis helyzetbe túlzott lendületet vigyenek. Megkérdezhetjük tőlük, miért túloznak ennyire, miért olyan fontos ez, de a túlhangsúlyozás nem tudatosul bennük. Abban a pillanatban, amikor az ilyen ember valóban fontos dolognak szenteli magát, az egész energiatöbblet helyes irányba indul, és nem fúj fel olyasmit, ami nem méltó ekkora emocionális figyelemre. "
― Marie-Louise von Franz , Shadow and Evil in Fairy Tales
