" Nincs értelme annak, hogy nyíltan harcoljunk a másik emóciói ellen. Ha le akarunk beszélni valakit a haragjáról, akkor csak még jobban felbőszítjük. De ha elkapjuk a mögötte megbújó titkos „szívet”, az alapmotívumot, amit az érintett többnyire maga sem ismer, akkor eljuthatunk valahová. Saját magunkkal is ugyanez a helyzet. Ha túlságosan emocionálisan reagálunk valamire, akkor rendszerint ez azért történik, mert a tudattalan vitalitás és energia nem abba az irányba és arra a helyre áramlik, ahová tartozna.
Éppen ezért nagyon kellemetlen ügyfelek az olyan kreatív tehetséggel megáldott emberek, akik alkotókészségüket nem élik ki. Bolhából is elefántot csinálnak, haszontalan dolgok miatt idegesítik fel magukat, túlságosan beleszerelmesednek valakibe, aki nem méltó akkora figyelemre stb. Szabad energia van bennük, ami nem kötődik megfelelő tárgyhoz, és ezért hajlamosak rá, hogy a hamis helyzetbe túlzott lendületet vigyenek. Megkérdezhetjük tőlük, miért túloznak ennyire, miért olyan fontos ez, de a túlhangsúlyozás nem tudatosul bennük. Abban a pillanatban, amikor az ilyen ember valóban fontos dolognak szenteli magát, az egész energiatöbblet helyes irányba indul, és nem fúj fel olyasmit, ami nem méltó ekkora emocionális figyelemre. "

― Marie-Louise von Franz , Shadow and Evil in Fairy Tales