1
" Cezary már jó ideje a háttérből irányított.
Habár a rendszerváltás utáni zavaros időszak egyik legveszélyesebb és leggátlástalanabb figurája volt, akit Kelet-Európa-szerte ismertek és rettegtek alvilági körökben, a kellő pillanatban öltönyös
üzletemberré vedlett át, és kikérte volna magának, ha valaki közönséges gengszternek titulálja. Igyekezett észrevétlen maradni, és ahelyett, hogy lépten-nyomon erőt demonstrált volna, inkább kapcsolatokat épített. Már jó ideje nem erőszakkal, hanem a megfelelő gazdasági és politikai alkuk megkötésével érvényesítette az akaratát. Csak nagyon keveseknek sikerült talpon maradni az idők folyamán a hozzá hasonló figurák közül. Cezary azonban kitűnően lavírozott a rendszerváltozás utáni évtizedek szinte követhetetlenül változó gazdasági, pénzügyi, és politikai világában. Egyik titka tulajdonképpen a kitűnő helyzetfelismerő képessége és alkalmazkodókészsége volt. Ha az ember képes alkalmazkodni, az ajtók nem záródnak be előtte, sőt, újabbak és újabbak nyílnak meg előtte. Azok a figurák, akik Kelet-Európa-szerte Cezaryhoz hasonló módon építették fel a maguk birodalmát, éppen azzal hibáztak a legnagyobbat, ha nem érzékelték a változást, vagy nem voltak hajlandóak alkalmazkodni, és ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztak tovább, és ugyanazt az életvitelt folytatták, amelyet a kilencvenes években. Az efféle alakok közül sokaknak széthullott a birodalma, mert képtelenek voltak a háttérbe húzódva élni, látványosan szórták a pénzt, mindenáron fitogtatni akarták a hatalmukat, és nem vették észre, hogy már nem a vadkeleten élnek. Azt hitték, hogy néhány rendőrtiszt, politikus, bíró megkenésével, vagy néhány befolyásos ember megfélemlítésével a végtelenségig folytathatják kétes üzelmeiket. Csakhogy az idők változtak. Időközben a konfliktusok megoldásának módja már nem az ellenség autóinak felrobbantása volt, az alkuk a háttérben köttettek öltönybe bújt üzletemberek között. Cezary legfontosabb emberei már régen nem maffiózók, vagy véreskezű gengszterek benyomását keltették, éppen ellenkezőleg, kétes üzleteik, tisztességtelen módszereik, és a kezük között forgó mocskos pénz ellenére is, egy külső szemlélő számára aligha
különböztek egy multinacionális cég vezetőjétől, vagy egy kiváló pedigréjű bankigazgatótól.
A Cezaryhoz hasonló birodalmak urai már nem állig felfegyverzett, megtermett, morcos tekintetű fickókkal végeztették a munka javát, hanem a Maksymilian és Miłosz-féle, több nyelven
beszélő, elegáns zakóba bújt alakokkal, akik egy pohár whisky és egy szivar mellett, zárt ajtók mögött kötötték meg az alkukat, ahelyett
lyett, hogy lövöldöztek volna, vagy autókat robbantgattak volna.
Persze a kellő erő megmaradt a háttérben, és ha szükség volt rá, be is vetették a megfelelő módon, helyen, és időben, de azzal tisztában voltak, hogy az erő látványos, ész nélküli fitogtatása manapság
többet árt, mint használ.
Cezarynak tulajdonképpen minden adottsága meg is volt ahhoz, hogy a körülmények megváltozásával kifinomultabban játsszon. Mestere volt a manipulációnak, mások kijátszásának és megvezetésének, és annak, hogyan hozzon függőségbe magától másokat. Sikerének egyik kulcsa éppen ez volt. A ravaszsága, a kíméletlensége, kiegészülve a szerencsével, hiszen ő aztán kétség kívül elmondhatta magáról, hogy jókor volt jó helyen. A kilencvenes évek Kelet-Európája, melyben ő is kinőtte magát, tökéletes
táptalajt biztosított a hozzá hasonló alakoknak. Manapság már lehetetlen lett volna hasonló pályát befutni. "
― , Ártatlan vagyok
3
" Cezary egy hatalmas íróasztal mögött ült, előtte laptop, néhány vaskos mappa, pénzkötegek, egy pohár, meg egy üveg vodka. Sötétszürke öltönyt viselt, jobb karján aranyóra, rövid, vaskos ujjai
közül kettőn gyűrű. A feje kopaszra borotválva – a homlokától a tarkójáig erősen megritkult a haja, évek óta borotválta a fejét - jobb orcáján, a szája sarkától egészen a füléig egy halvány, vékony
heg húzódott. Arcát alig látható borosta fedte. Karjait lazán, de méltóságteljesen pihentette az íróasztal mögötti bőrfotel karfáin, tekintetéről csak úgy áradt az öntudat, a fölényesség. Igaz, minden
oka megvolt rá, hogy így tegyen. Úgy ült, akár egy trónuson. Tekintélyt parancsoló jelenség volt. "
― , Ártatlan vagyok
4
" Maksymilian feddhetetlen, árnyékként élő figura volt, és kényesen ügyelt rá, hogy az is maradjon. Ez elengedhetetlen volt a számára. Úgy mozgott Lengyelország határain belül, mintha láthatatlan lett volna. Ha Varsóban járt, kizárólag abban a privát
klubban múlatta szívesen az időt, amely az érdekeltségébe tartozott. Kínosan kerülte a feltűnést, és kiküszöbölt minden lehetőséget, hogy a hatóságok látókörébe kerüljön.
A felszín mindössze egy éles eszű, céltudatos, elegáns öltönybe bújt üzletembert láttatott, aki befektetésekkel foglalatoskodik. És
ő mindent megtett azért, hogy ezt a kifogástalan felszínt senkinek se jusson eszébe megkapargatni. A valódi életét a színfalak mögött
élte, lakásainak falai között, privát klubok elrejtett tárgyalótermeiben, luxusszállodák lakosztályaiban, magángépek fedélzetén, eldugott nyaralóhelyeken, magánjachtokon.
A saját maga által felállított erkölcsi normák szerint élt, az ő világában az erős győz, és ő erős akart lenni, mert veszíteni képtelen
volt. Intelligencia és helyzetfelismerő képesség birtokában soha
nem is bukott bele semmibe. Mindenért, amije volt, keményen
megküzdött, okos volt, ravasz, és merész, ha kitűzött egy célt, azt
véghezvitte. Nagyratörő volt és elszánt.
Imádta a minőségi holmikat, a tiszteletet, amely körülvette,
imádta az autóit, a sebességet. De a józanságát és az éberségét csak
ritkán hagyta elaludni, azt vallotta, hogy az embernek mindig
készen kell állnia a legváratlanabb helyzetekre is. Olykor persze
szerette halmozni az élvezeteket, melyekbe alkohol és drog csak
ritkán vegyült, neki az élvezetet elsősorban a szex jelentette, amit
senki mással nem szeretett még úgy megélni, mint Aleksandrával, akiben megtalálta a tökéletes szeretőt. Éppen csak betöltötte a
negyvenet, de már mindene megvolt, amire csak vágyott. "
― , Ártatlan vagyok
6
" „Aleksandra arcán a mosoly még szélesebbre húzódott. Mosolya szája két szélére bájos gödröcskéket formázott. Olyan tökéletes gödröcskéket, amelyek bárkit képesek lettek volna levenni a lábukról. Morawski is elragadónak találta őket. Romlottnak akarta látni a nőt és ostobának, mégis azon kapta magát, hogy egyre vonzóbbnak találja. Mert a vele szemben ülő nő nem pusztán szép volt, volt a jelenlétében valami rendkívül igéző, mintha egy édes, sejtelmes, izgató kis titkokkal teli burok lengte volna körül, amely egyszerűen magába szippantotta azt, aki a közelében volt. És Morawski úgy érezte, ez a láthatatlan burok egyre mélyebbre és mélyebbre szippantja őt. "
― , Ártatlan vagyok
7
" „Aleksandra egyrészt agyrázkódást szenvedett, másrészt sokkot kapott. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk a hipotermiáról sem. Egy egészséges, ruhátlan ember a saját testhőmérsékletét még nulla fok körüli hőmérsékleten is képes egy órán át tartani. Utánanéztem, a gyilkosság éjszakáján nyolc fok volt. Aleksandra valószínűleg órákat bolyongott a szabad ég alatt, a tünetei legalábbis erre engednek következtetni. Tíz fok alatti levegőhőmérsékleten már felléphet hipotermia. Ilyenkor a szívverés lelassul, a légzés ritkul, és felületessé válik. A szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. Bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás leesik. Szívritmuszavar lép fel. A bőr erei összehúzódnak, a kéz- és lábujjak, a fül, orr, az ajkak elkékülnek, elszürkülnek. Az áldozat beszéde érthetetlen lesz, tántorog, a viselkedése zavarttá, ésszerűtlenné válik. "
― , Ártatlan vagyok
8
" Morawski megvonta a vállát.
– Egy éve volt a pasas szeretője. A neve Kozłowska. Művész – morogta az orra alatt. – Sose tudni, épp milyen hangulatban találja az ember. Túlérzékeny, könnyűvérű, hisztérikus. A keze folyton remeg, bizonyára felváltva vándorol benne az ecset meg a piásüveg. Kokaint szív, meg még ki tudja mit, maffiózók ágyát melegíti, akiktől méregdrága bundát kap, és olyan cipőt, ami más emberek havi fizetéséből sem telne ki – megvonta a vállát. Mozdulata feszültségről árulkodott. – Még sose volt dolgom művészekkel, fogalmam sincs, hogy kezeljem. "
― , Ártatlan vagyok
9
" „A kilencvenes évek elején kezdte a pályafutását, cigarettát csempészett, lopott autókkal kereskedett, kétes ingatlanügyleteket bonyolított. Akkoriban rengeteget lehetett kaszálni az eff éle dolgokkal. Borkowski gyorsan kinőtte magát, jelentős vagyonra tett szert, amit aztán ügyesen tisztára mosott. Kilépett a gengszterszerepből, és öltönyös üzletemberré vált. Hamarosan már nem csak a saját pénzét mosta, hanem másokét is. Sokan fordultak hozzá, mert a szervezete hatékonyan, diszkréten, és megbízhatóan működött. Rendőrtisztek, titkosszolgálatosok, politikusok soraiból szervezett védelmet magának, komoly tőkét biztosított néhány ambíciózus alaknak, akik a segítségével magas pozíciókba jutottak, de akkor már a lekötelezettjei voltak. Mindent alaposan megszervezett és hibátlanul kivitelezett. Ravasz, dörzsölt, és gátlástalan. A hatóságok sohasem tudtak fogást találni rajta. "
― , Ártatlan vagyok
10
" „Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz, amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között mozgott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott. "
― , Ártatlan vagyok
20
" „Még egyszer végigpásztázta szemeivel a nőt, élvezettel figyelte, ahogy kéjesen tekergőzik a puha szőrmén. Lassan emelkedett fel a tekintélyes bőrfotelból, szemeit mindvégig szeretőjén tartva. Amikor Aleksandra meglátta, hogy a férfi közeledik feléje, elmosolyodott. Cinkos, pajzán mosoly ült az arcára, miközben a férfi nyers öntudatot árasztó tekintetét bámulta. Maksymilian a nő fölé állt. Lábaival közrefogta annak pucér testét, aztán egy hirtelen mozdulattal felrántotta. Csókolni kezdte a nő nyakát, de csókja csakhamar vad harapásokká erősödött, amitől Aleksandra kéjesen felnyögött. "
― , Ártatlan vagyok
