" A nő hangja merengővé vált, ahogy kis szünet után újra megszólalt.
– Sose szerettem csendéletet festeni. Mozdulatlan, halott dolgokat… De ezek az almák a te kertedből valók. Kötődöm hozzájuk. Meg akarom őket örökíteni. Felruházom őket ábránddal és nyugalommal. Mert ha rájuk nézek, ezek az érzések kezdenek kavarogni bennem – hátát a szék támlájához nyomta, ábrándozón felsóhajtott, de a kezei egy pillanatra sem álltak meg. "

― , Ártatlan vagyok