20
" Meg kell vallanom: tényleg arra készültem akkor, hogy meggyilkolom Guidót! Hanyatt feküdt az alacsony falon, én meg ott álltam mellette, s hidegen, józanul mérlegeltem, mint kéne megragadnom, hogy biztos legyek a dolgomban. Aztán rájöttem, hogy nem is szükséges megragadnom. Keresztbe font karja a tarkója alatt – egy hirtelen, erőteljes lökés elég lett volna, hogy elveszítse az egyensúlyát.
De hirtelen egy másik gondolatom támadt; jelentősége vetekedett az égboltot tisztogató teliholdéval: azért jegyeztem el Augustát, mert jól akartam aludni az éjjel. De hogy aludjak, ha megölöm Guidót? Ez az okoskodás megmentett; engem is, őt is. Haladéktalanul változtatnom kellett gyilkosságra csábító testhelyzetemen. "
― Italo Svevo , Zeno's Conscience