185
" Dee kuncogott, és egy nyalókát dugott a szájába.
– Na jó, mielőtt nemet mondasz, Ashsel már megbeszéltem.
– Mit beszéltél meg? – néztem rá értetlenül.
– Holnap bulit rendeznek náluk. Csak mi megyünk, egypáran. Daemon is ott lesz.
– Izé, nem hiszem, hogy Ash szeretne engem ott látni.
– De, minden oké. – Dee úgy repdesett a nappaliban faltól falig, mint egy csapdába esett pillangó. – Megígérte, hogy nem lesz tuskó. Szerintem kezd megkedvelni téged.
– Mint a benőtt lábkörmöt – morogtam. Már attól elszédültem, ha Dee-re néztem. – Nem is tudom.
– Jaj, Katy, ne már. Ha akarod, még Blake-et is meghívhatod.
– Na, őt aztán nem – fintorogtam. Dee megtorpant, a kezében lekonyult a nyalóka.
– Gondjaitok vannak? – kérdezte reménykedve. "
― Jennifer L. Armentrout , Onyx (Lux, #2)
187
" De akármilyen gyorsan is szaladtam, az arum gyorsabb volt.
Mellettem, aztán előttem jelent meg a sötét, sáros árnyék. Havon és jégen csúszva az obszidiánomért nyúltam, készen rá, hogy a hegyét beledöfjem az arumba, mindegy, hogy hol.
Már várta a mozdulatot. Kart formált magának, és gyomron vágott vele. Az ütés ereje a levegőbe lökött, aztán az oldalamra zuhantam. Éles fájdalom vágott a csontjaimba. Hanyatt fordultam, kipislogtam a havat a szememből.
Már értettem, miért tiltakozott Daemon olyan hevesen az ellen, hogy én is arumokra vadásszak. Éppen most nyomtak le, és a harc még el sem kezdődött.
A vészjósló árnyék ismét megjelent mellettem. Már nem viselt emberi formát: amikor megszólalt a hangja gonosz mormolásként hatolt a gondolataim közé.
Te nem luxsszen vagy, de azért ssspeciálisss. Miféle erőkkel bírsssz? "
― Jennifer L. Armentrout , Onyx (Lux, #2)
192
" Mellettem, aztán előttem jelent meg a sötét, sáros árnyék. Havon és jégen csúszva az obszidiánomért nyúltam, készen rá, hogy a hegyét beledöfjem az arumba, mindegy, hogy hol.
Már várta a mozdulatot. Kart formált magának, és gyomron vágott vele. Felemelkedtem, aztán az oldalamra zuhantam. Éles fájdalom vágott a csontjaimba. Hanyatt fordultam, kipislogtam a havat a szememből.
Már értettem, miért tiltakozott Daemon olyan hevesen az ellen, hogy én is arumokra vadásszak. Éppen most nyomtak le, és a harc még el sem kezdődött.
A vészjósló árnyék ismét megjelent mellettem. Már nem viselt emberi formát: amikor megszólalt a hangja gonosz mormolásként hatolt a gondolataim közé.
Te nem luxsszen vagy, de azért ssspeciálisss. Miféle erőkkel bírsssz?
Erők? Amiket Daemon adott át, amikor megváltoztatott. Az arum most megöl, és elveszi ezeket. "
― Jennifer L. Armentrout , Onyx (Lux, #2)