Home > Work > Frankfurt Dersleri
1 " Abban hiszek ugyan, hogy az irodalom nemcsak olvasókat feltételez, hanem magyarázókat is, társas sokaságot és kötődést, viszont azt nem hiszem, hogy az irodalomba be kell avattatni. Még az sem valószínű, hogy Kafka, a legnagyobb, beavatott volt, hiába próbálják fogságban tartani körök és baráti koszorúcskák. (…) Én a gyerekeimnek és egy mindenesünknek is odaadtam Kafkát és Faulknert, olvassák, de nem fennen hirdetve, hogy a művészet a népé, hanem azért, mert tisztelem Faulknert és Kafkát: nem hiszem, hogy a beavatottaknak írtak volna. A „nehezen érthetőség” pedig viszonylagos: a Grimm-mesék szintén nehezen érthetők; író nem rekeszt ki olvasót, és nem szerénységből nem teszi, hanem gőgből. "
― Heinrich Böll , Frankfurt Dersleri
2 " Táblákat kellene állítani a kortárs regények elé: ideköltözni tilos, letelepedni tilos, itt berendezkedni tilos. Aki szilárd talajt akar a lába alá, annak sokkal több kell, mint amit az irodalom és művészet valaha is nyújthat. "
3 " Hiszen az író sosem teljesen az, aminek valahol netalán besorolják: kéményseprőnek, marxistának, katolikusnak, miniszteri tanácsosnak stb. – még ha katolikus-marxista miniszteri tanácsos volna is, aki egyszer mókából letette a kéményseprő-mestervizsgát: elsősorban író ő, és csak azonkívül minden egyéb, és semennyire sem kötődik, ha nem kötődik legalább hétszeresen; sőt még az is lehet, hogy valami olyat keres, ami a közepe valaminek, csakhogy a többiek ott kívül – a kéményseprők, a marxisták, a katolikusok, a miniszteri tanácsosok stb. – ha valaminek a közepére gondolnak, akkor egy kör közepe jut az eszükbe, egy kör kerek, tehát esztétikailag használhatatlan kerek közepére, holott három-, kilenc- és ötvenhétszögeknek is van közepük. "
4 " Nagy szót mondott ki ebben a városban Theodor W. Adorno: Auschwitz óta lehetetlen verset írni. Én modulálom ezt: Auschwitz óta nem lehet többé lélegzeni, enni, szeretni – aki az első lélegzetet beszívta, aki csak egyetlen cigarettára rágyújtott, az úgy döntött, hogy túl fogja élni, olvasni fog, írni fog, szeretni fog. Túlélő vagyok, mint olyan ember szólok önökhöz, aki tágabb meghitt terepet, nyelvi terepet föltételezett, mint amekkora nyilván föltételezhető volt. Aki olvas és ír, megnősült, cigarettázott, aki meghosszabbította a tartózkodását, s nem tudja, mi fog megmaradni. A bombával együtt él, mint önök, valamennyiünknek zsebében a bomba, a gyufa meg a cigaretta mellett, általa, a bomba által megváltozott az idő dimenziója, úgyszólván kizárja a hosszú tartamot. "
5 " A politikusok mindig túl sokat képzelnek magukról, amikor úgy gondolják – s ez nemcsak a mi korunkra és nemcsak Németországra áll –, hogy a kortárs irodalom háborgatja dicséretes szándékaikat. (…) Amikor a politikusok meg a társadalom megbántva vagy fenyegetve érzik magukat, akkor nem látják, hogy mindig sokkal többről van szó, mint róluk. Ők még csak ürügyet sem, alkalmat is csak ritkán szolgáltatnak, modellnek szinte soha nem alkalmasak: az irodalom túlmegy rajtuk és elmegy mellettük. "
