Home > Work > Young People's Concerts
1 " Miért kell kacagásra fakadnunk, ha valaki hasra esik? Most érünk a burleszk központi kérdéséhez: minden tréfa valakinek vagy valaminek – ez lehet emberi méltóság vagy eszme, egy szó, vagy akár maga a logika – a rovására sül el, valaminek károsodnia kell, vagy megsemmisülnie, hogy megnevettessen. "
― Leonard Bernstein , Young People's Concerts
2 " Klasszikus értékű az, ami örökké tart, mint a görög váza, vagy Robinson Crusoe, vagy Shakespeare színművei, vagy egy Mozart szimfónia. Klasszikus kor és a klasszikus érték közé viszont a legkevésbé sem tehetünk egyenlőségjelet! A zeneszerzők százai komponáltak Mozart idejében – írtak remek darabokat, melyek betartották az összes szabályokat, és elegánsak és minden kívánalomnak eleget tettek. De zenéjük mégsem maradt fenn, mert hallgatásuk közben nem érezteti meg a klasszikus tökéletességet – ezzel a hozzáadott többlettel. És éppen ez a külön valami, ez az extra az, amit szépségnek nevezünk; amit viszont szépségnek nevezünk, annak érzelmeinkhez van köze. Éppen ez rejlik Mozart zenéjében – szépség. Pl. ha ezt a gyönyörűséges dallamot hallgatjuk már korábban idézett zongoraversenyéből, ez megindít, meghat minket – érzünk valamit. A hangok e hosszú, csodálatos sorának hatására mély érzelmeket érzünk – csaknem, de nem egészen bánatosat, és nem is igazán boldogat. Nagyon sajátos érzelmeket. "
3 " És most már valóban megérthetjük, milyen jelentése van a zenének. Az, amit hallgatása közben megéreztet velünk. Végre megtettük az utolsó óriási lépést és ideértünk : most már tudjuk, mit jelent a zene. Nem kell tudnunk mindent a módosítójelekről, keresztekről és békről, akkordokról ahhoz, hogy megértsük a zenét. Ha valamit közöl velünk – nem sztorit, vagy képet, hanem érzelmet –, ha megváltoztatja bensőnket, akkor értjük. Ennyi az egész. Ezek nem extrák, mint a sztorik, vagy a képek, amelyekről korábban beszéltünk, ezek nem zenén kívüliek. Pontosan ez a zene. És mindebben a legcsodálatosabb az, hogy nincs határa azoknak a különböző érzelmeknek, amelyeket a zene sugall. Egyik-másik annyira sajátos, hogy szavakkal le sem írható. Néha nevén nevezhetjük azt, amit érzünk – ilyen pl. az öröm, szomorúság, szerelem, gyűlölet vagy lelki békesség. De vannak más érzések, melyek oly mélyek és különlegesek, hogy nincs is rájuk szavunk, és éppen ez az a terület, ahol a zene bámulatos. Megnevezi számunkra az érzelmeket, csak éppen hangokban a szavak helyett. Mindez a zene mozgásmódjában rejlik. Sohasem szabad felednünk, hogy a zene mozgás, mindig valamerre tart. Ez a mozgás többet mond el saját érzelmeinkről, mint a szavak milliói. "
4 " Fiatal létemre úgy véltem, minden dallamnak ismétlődésesnek kell lennie – mivel rövid zenei tapasztalatom még csak arra szoktatta hallásomat, hogy ezt várja. "