Home > Work > The Twenty-Seventh City
1 " The guiding principle of Martin’s personality, the sum of his interior existence, was the desire to be left alone. If all those years he’d sought attention, even novelty, and if he still relished them, then that was because attention proved him different and solitude begins in difference. "
― Jonathan Franzen , The Twenty-Seventh City
2 " Nehezen tudta elviselni, hogy az üzleti sikerei a díványon mit sem számítottak, hogy hiába volt az életben talpig férfi, a férfiassághoz ez még nem volt elég. Aztán vagy még akkor, a kocsiban ülve, vagy csak évekkel később, amikor az eszébe jutott az, ahogy ott ült a kocsiban – tulajdonképpen maga sem tudta biztosan, mikor volt a nagy pillanat, s úgy volt vele, mint amikor az ember képzelgés közben is tisztában van vele, hogy csak áltatja magát –, mindenesetre elhatározta, hogy megvárja, amíg annyira sikeres nem lesz, hogy már nem fog rászorulni, hogy férfiként ő kezdeményezzen. Azt akarta, hogy kívánják, hogy meg akarják hódítani. Azt akarta, hogy ő maga legyen a vágy tárgya. Olyan nagy és hatalmas akart lenni. "