23
" ...mondtam, olyan botrány még nem volt, mint amilyen lesz a Parlamentben, ha én ott megjelenek, mit gondol, érdekel engem, mit tervezett, szőtt ott magában meg a barátaival, miközben én szerettem, ő meg nem szeretett? Szerettem őt. Hallja? Nem a fejit, a tudományát, mert az vitte el tőlem, az a nagyokos feje, tele tannal [...] Olyan bátor volt, életerős, olyan vidám, mint aki nem hal meg soha. És az a rengeteg könyv meg az a végtelen tudomány! Ki akarta azt mind megtanulni, feleljen? "
― Magda Szabó , The Door
25
" Едното му око беше синьо, другото – зелено, и с всяко от тях така умееше да гледа, че без мяу да каже, човек разбираше какво иска. Но на Полет това не ѝ било достатъчно, не било човек, като че ли не сме животни всичките, просто сме по-несъвършени в сравнение с тях, те не могат ни донесение да направят, нито да наклеветят, и ако откраднат, ще е с причина, защото не могат да отидат до магазина или кръчмата. Как ли не я молих да го приеме, въпреки че не ѝ е подходящ срещу самотата, сираче е, някой проклетник го е изхвърлил, самичко е и без дом ще умре, още е толкова мъничък. Не, не и не, на нея ѝ трябвало човек. Добре, да си го купи на пазара, защото в квартала друго няма, само ние и котката. "
― Magda Szabó , The Door
29
" A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni, ami már nem álom. Hogy egyszer, életemben egyetlenegyszer nem az alvás agyvérszegénységében, hanem valóságban is feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem, mint az Istennek, és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat. "
― Magda Szabó , The Door
35
" Quando a casa nostra scoprì il funzionamento del magnetofono, capì che si potevano riascoltare parole e brani di musica, una volta me ne parlò, si domandò che cosa succederebbe se si potesse registrare la vita di un uomo, fissarla su un nastro per poter tornare indietro, fermarla, ripeterla a piacimento. Lei avrebbe accettato la sua, disse, così com'era e come sarebbe stata fino al giorno della morte, ma alla condizione di poter ripetere ciò che voleva. "
― Magda Szabó , The Door
38
" ...най-накрая трябваше да си го призная на самата себе си: не само Емеренц държеше на мен с привързаност, надминаваща обичайната симпатия, а и аз обичах Емеренц, аз, за която всеки проницателен човек отдавна би забелязал, че зад неизменната, еднаква любезност прикривах ужаса си, че всъщност мога да бъда само приятелски настроена, и хората, с които действително имам нещо общо на този свят, се броят на пръстите на едната ми ръка. "
― Magda Szabó , The Door