2
" S aztán még virítani kezd a lomb. Sárgán, bíborvörösen, rozsdaszínben, narancspirosan, paprikavörösen, vörösbarnán pompáznak az őszi levelek, vörösek, narancsszínűek, feketék, kékesen hamvasak a bogyók, sárgállik, vöröslik, fakó fehéren fénylik a csupasz vesszők fája - ó, még nincs vége mindennek! S amikor már leesett az első hó, itt lesznek még a sötétzöld téli magyalbokrok a tűzpiros termésükkel, meg a feketefenyők, a hamisciprusok és a tiszafák - soha nincs vége semminek.
Mondom nektek, nincsen halál, és nincs téli álom sem. Csak növünk egyik időszakból a másikba. Türelem kell az élethez, mert az élet örök. "
― Karel Čapek , The Gardener's Year
3
" Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoznék: Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára. Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat. Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből. Ámen. "
― Karel Čapek , The Gardener's Year
6
" Kuni inimene on õitsvas nooruseas, arvab ta, et lilled on midagi säärast, mida kantakse nööpaugus või kingitakse tütarlastele; tal ei ole õrna aimugi sellest, et lilled on midagi säärast, mis elavad ületalve, nõuavad mulla kobestamist ja väetamist ja kastmist ja ümberistutamist ja tagasilõikamist ja pügamist ja sidumist ning umbrohust ja viljadest ja kuivanud lehtedest ja täidest ja jahukastest vabastamist; selle asemel, et tegelda peenarde ümberkaevamisega, jookseb noormees tütarlaste sabas, rahuldades oma auahnust ja lõigates elu hüvesid, mida ta ise pole külvanud, ja käitub üleüldse ja igati destruktiivselt. "
― Karel Čapek , The Gardener's Year
8
" Ma küsisin kelleltki, kes oli külastanud kadunud Tolstoid, kuidas nägid välja saapad, mis Tolstoi endale ise tegi. Olevat olnud väga viletsad. Kui inimene teeb tööd, siis peab ta seda tegema kas sellepärast, et see talle naudingut pakub, või sellepärast, et ta seda oskab, või lõpuks sellepärast, et ära elada; kuid valmistada saapaid põhimõtte pärast, teha tööd printsipiaalsetel ja moraalsetel kaalutlustel tähendab teha tööd, millel pole peaaegu mingit väärtust. "
― Karel Čapek , The Gardener's Year
