1
" And he knew he would not be travelling home. If he had to wear a donkey jacket and wait for fifty years, then he would wait. At last there was a place in the world where he had reason to be, a place that had meaning. For days, without realising it, he had sensed this meaning everywhere, in the streets, houses, ruins and temples of Rome. It could not be said of the feeling that it was 'filled with pleasurable expectation'. Rome and its millennia were not by nature associated with happiness, and what Mihály anticipated from the future was not what is usually conjured up by 'pleasurable expectation'. He was awaiting his fate, the logical, appropriately Roman, ending. "
― Antal Szerb , Journey by Moonlight
16
" Ez így van; az ember mániákusan, veszendően, a pokol és halál határán vágyódik valaki után, keresi, kergeti, hiába és élete elsorvad a nosztalgiában. Amióta Rómában volt, állandóan ezt a pillanatot várta, erre készült, és már-már azt hitte, hogy sosem fog Évával beszélni. És azután egyszerre megjelenik, és akkor az ember olcsó pizsamáját a mellén összeszorítja, szégyelli, hogy kócos, borotválatlan, mérhetetlenül szégyelli lakását, és legjobb szeretné, ha nem lenne ott az, aki után kimondhatatlanul vágyódott. "
― Antal Szerb , Journey by Moonlight
