QUOTE : ...Oroszország nagy drámája nem az "átmenet" a kommunizmusból a kapitalizmusba, az egyik sziklaszilárd hitrendszerből a másikba; az a gond, hogy a Szovjetunió utolsó évtizedeiben senki nem hitt a kommunizmusban, mégis úgy éltek, mint akik hisznek, és most már csak a szimulációk társadalmát tudják létrehozni. Ugyanis továbbra is ez a mindennapok pszichológiája: az Osztankino producerei az Elnököt imádó híreket szerkesztenek napközben, és amint vége a munkaidőnek, ellenzéki rádiót hallgatnak; a politikai technológusok egy amőba ruganyosságával váltanak szerepet - egyik percben nacionalista autokraták, a másikban liberális esztéták; az "ortodox" oligarchák zsoltárokat zengnek az orosz vallásos konzervativizmusról - miközben a családjukat és a pénzüket Londonban tartják. Minden kultúrában eltér az emberek "nyilvános" és "magán" személyisége, de Oroszországban egészen szélsőséges lehet a kettő közötti ellentmondás.