" Minden egyes szóval, ami most sikerülten a pergamenre került, növekedett bátorsága, és vele együtt ügyessége is. Valóban remekül lehetett írni a tollakkal, és a titokzatos tinta hollófeketén és engedelmesen csurgott a vakítóan fehér pergamenre. Midőn ilyen szorgosan és feszült figyelemmel dolgozott, egyre otthonosabban érezte magát a magányos szobában, és teljesen beleélte magát a foglalatosságba, amelyet – úgy remélte – majd szerencsésen elvégez, amikor az óra hármat ütött, a levéltáros behívta a szomszéd szobába, a gondosan elkészített ebédhez. "

― E.T.A. Hoffmann , Az arany virágcserép - A homokember - Scuderi kisasszony