Home > Author > John Lukacs
21 " was Halifax’s idea to accord with Sir Stafford Cripps’s "
― John Lukacs , Five Days in London, May 1940
22 " Magyarország civilizációjának, mint minden más európai ország civilizációjának két nagy esetleges veszélye: a.) egy belső újbarbárság, tehát a polgári civilizáció lépésről lépésre növekvő erőtlensége az erőszakos, először kriminális, majd új-feudalista "osztályokkal" szemben; b.) egy külső, Ázsiából meginduló invázió - amely esetében Oroszország lesz Európa és a fehér faj védőbástyája. A XIX. század utolsó éveiben Bismarck jelentette ki egy hírlapírónak: a XX. század legfőbb tényezője az, hogy az amerikaiak angolul beszélnek. A XXI. század legfőbb tényezője lehet az, hogy az oroszok fehérek. "
― John Lukacs , Fél évszázad magyar írásai
23 " Ez volt az első világháború történetének rövid összefoglalása. Kéretik azonban figyelembe venni, hogy nem felszínes. Szinte egyenként meghánytam-vetettem minden szavát. Éspedig azért, mert meggyőződésem, hogy a történelem szavakból áll, még sokkal inkább, mint "tényekből", mert a "tények" elválaszthatatlanok kijelentéseiktől, azok meg többek a tények puszta csomagolásánál; hogy a történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés is (amiként minden embernél, aki szóra nyitja a száját). De természetesen minden összefoglalásból sok minden kimarad. És sok általam kihagyott dolog akár kimondottan, akár hallgatólagosan bizonyos események értelmezését foglalja magában. Sok szinten sokféléét. Ez nem enciklopédikus mű. Önmagamra kényszerített korlátaim között csak annyit tehetek, hogy próbálkozom. "
― John Lukacs
24 " The lesson that Lukacs takes from his own lifelong study of history is that the human chronicle does not unfold in the shape of a deterministic reflex but that consciousness invariably alters that on which it is brought to bear. "
― John Lukacs , The University Bookman on John Lukacs: Essays and reviews from fifty years (The University Bookman Collections)
25 " Barfield, too, is an Augustinian who sees that mentalité sans memoir leaves only animal existence—something tyrannized by the immediacy of the environment—while in rich recall an individual’s conscious being graduates into its own redoubled richness. “Human understanding is a matter of quality,” Lukacs writes, and it thus “differs from the scientific purpose of certainty and accuracy. "
26 " Concerning the special “quality” of historical thinking, as Lukacs convincingly asserts, it “is neither objective nor subjective but personal and participant.” In this way it abrogates the dogmatic bifurcation into subject and object proclaimed by the long dominant Cartesian epistemology and helps repair what has been, in a real sense, a delusion. "
27 " It was, and remains, inspiring that in their duel, on which the destinies of the world depended, near the middle of the twentieth century, toward the end of the Modern Age, a great statesman prevailed over a great revolutionary; the writer over the orator; a cosmopolitan over a racist; a democratic aristocrat over a populist demagogue; a traditionalist over a radical; a patriot over a nationalist — during the Second World War which was a catastrophe for millions of people but whose outcome spared the world an even worse one. "
― John Lukacs ,
28 " in the study of history: because the main material of history is words, and because words are always imbued by some small ambiguity, objectifying historians declared that history was nothing but ambiguity, words without recoverable referents. As Lukacs says, this claim rendered history inaccessible, like the Kantian Ding an Sich, and denied the participatory element in historical investigation. Such a view offends against basic human experience, which is suffused by memory. Common sense is right when it reminds the dogmatist that words do indeed refer to events and things, and that these events and things were bound up with human struggles and aspirations the effects of which not only reach down to the present but constitute it. History must be “participatory. "
29 " The historian must enter into the dialectic of the actual and the potential contained in every critical moment of the past. Memory is the real psyche or life force and nothing is genuinely more alive than the historian’s disciplined rejoining of the past; apprehended in the right way, history becomes palpable. "
30 " No entanto, a mente humana tem a aptidão e a disposição para repensar uma grande parcela do passado, reiteradas vezes — e não necessariamente devido a novos dados, mas devido a perspectivas mutáveis: e a perspectiva é, evidentemente, um componente inevitável do ato de ver. "
― John Lukacs , Churchill: Visionary. Statesman. Historian.
