Home > Author > Attila József >

" A csoda

Kár volna magamat eladnom
Célért, eszméért, okért, hitért.
Hogy magyarázzam az eget másoknak.
Eladni magamat semmiért.

Te vén szilvafa, ugye, igazam van?
Te tudod, te százesztendőt éltél!…
S akkor sikított, elbőgte magát
A kert mellett egy vén acéltehén.

Nem is acél volt, hanem drágakő.
Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt szegény.
Tele gyerekekkel
Kőrhinta forgott búgva, vidáman,
Szarvai hegyén.

És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt,
Késnyelek hullottak pengétlenül
A szemeibül.
- Ó, mennyi dinamit lakik
Én élve síró szemeimben! -
A föld egyszerre elszaladt alólunk
És elszaladt alólunk minden;
Ég, csók, tűz, magam s a semmi.
A tehén lángszőre szintén elszaladt,
Aztán visszajött
S a homlokomon kezdett énekelni.

Fehér vízben hevertünk egymás mellett,
Szivemben ő s az ő szivében én.
Hátulról keresztülnéztem magamon
S úgy láttam, hogy bennem él tovább
A tehén.
S tele gyerekekkel
Kőrhinták forogtak vidáman
Szarvai hegyén.
Nem szúrt vele, csak fölemelte.
Arrabökött, amerre elszaladtunk
A föld, az ég, a tűz, a semmi s én

S én szégyenverten lopózkodtam arra,
Hogy embertszülő tüzet énekeljek
Örökké, újra
Jeges, havas
Ismeretlen hegyek tetején. "

Attila József


Image for Quotes

Attila József quote : A csoda<br /><br />Kár volna magamat eladnom<br />Célért, eszméért, okért, hitért.<br />Hogy magyarázzam az eget másoknak.<br />Eladni magamat semmiért.<br /><br />Te vén szilvafa, ugye, igazam van?<br />Te tudod, te százesztendőt éltél!…<br />S akkor sikított, elbőgte magát<br />A kert mellett egy vén acéltehén.<br /><br />Nem is acél volt, hanem drágakő.<br />Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt szegény.<br />Tele gyerekekkel<br />Kőrhinta forgott búgva, vidáman,<br />Szarvai hegyén.<br /><br />És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt,<br />Késnyelek hullottak pengétlenül<br />A szemeibül.<br />- Ó, mennyi dinamit lakik<br />Én élve síró szemeimben! -<br />A föld egyszerre elszaladt alólunk<br />És elszaladt alólunk minden;<br />Ég, csók, tűz, magam s a semmi.<br />A tehén lángszőre szintén elszaladt,<br />Aztán visszajött<br />S a homlokomon kezdett énekelni.<br /><br />Fehér vízben hevertünk egymás mellett,<br />Szivemben ő s az ő szivében én.<br />Hátulról keresztülnéztem magamon<br />S úgy láttam, hogy bennem él tovább<br />A tehén.<br />S tele gyerekekkel<br />Kőrhinták forogtak vidáman<br />Szarvai hegyén.<br />Nem szúrt vele, csak fölemelte.<br />Arrabökött, amerre elszaladtunk<br />A föld, az ég, a tűz, a semmi s én<br /><br />S én szégyenverten lopózkodtam arra,<br />Hogy embertszülő tüzet énekeljek<br />Örökké, újra<br />Jeges, havas<br />Ismeretlen hegyek tetején.