" - Nem ez fájt annyira, mint inkább az érzés, hogy ezt érdemlem, azt, hogy a drogos férjem beverje a drogos pofám. Gyűlölöm magam ezért. Emlékszem, ott feküdtem a földön, láttam, hogy a hűtő alatt egy ötcentes hever a földön, körülöttem a kék tál darabjai, és arra gondoltam, mindjárt jön a gyermekvédelem, hogy elvigye Bobbyt. És tényleg jöttek. Egy zsaru vitte ki Bobbyt a házamból, és az én kicsim úgy sírt utánam, és ez lett volna a legszomorúbb dolog egész életemben, csak éppen úgy ki voltam ütve, hogy nem éreztem semmit. "

― Stephen King , Sleeping Beauties