" A világegyetem nem kirakójáték, amelynek megkíséreljük összerakni a töredékeit abban a tudatban, hogy egy és csak egy séma létezik, amelybe mindennek bele kell illenie. Egymással harcban álló értékekkel szembesülünk; az a dogma, hogy ezeknek valahogy, valahol összebékíthetőnek kell lenniük, kegyes csalás csupán és a tapasztalat tanúsága szerint hiú remény. Választanunk kell, és egy dolgot választva talán helyrehozhatatlanul elveszítünk egy másikat. Ha az egyéni szabadságot választjuk, ebből olyan szervezeti formák feláldozása következhet, amelyek nagyobb hatékonyságot biztosíthatnának. Ha az igazságosságot választjuk, rákényszerülhetünk a könyörületesség feláldozására. Ha a tudást választjuk, lehet, feláldozzuk az ártatlanságot és a boldogságot. Ha a demokráciát választjuk, feláldozhatjuk a fegyverkezésből és a hierarchiák engedelmességéből származó erőt. Ha az egyenlőséget választjuk, feláldozhatunk valamennyit az egyéni szabadságból. Ha azt választjuk, hogy harcolunk az életünkért, lehet, hogy számos civilizált értéket feláldozunk, amelyek jó részének megteremtéséért keményen megdolgoztunk. Az ember dicsősége és méltósága mégis abban áll, hogy ő választ, és nem őt választják, hogy a maga ura tud lenni (még ha ez néha félelemmel és magányérzettel tölti is el), hogy nem kényszerül azon az áron megvásárolni biztonságát és nyugalmát, hogy hagyja magát valamilyen totalitárius struktúra komfortos skatulyájába belekényszeríteni, amit arra találtak ki, hogy egy csapásra megfosszák felelősségétől, szabadságától, önbecsülésétől és attól, hogy becsüljön másokat. "

― Isaiah Berlin , The Crooked Timber of Humanity: Chapters in the History of Ideas