" Nem áhítozhatunk arra, hogy mi legyünk az elsők vagy a legjobbak, el kell fogadnunk azt, ami van: mi vagyunk a maradék, a felesleg, a túlélők, akik még kéznél vannak, a kiárusítás utolsó darabjai; és ebből a nem túl hízelgő helyzetből fakadnak a legnagyobb szerelmek és a legszebb családok, ebből származik mindenki, a véletlenszerűségből és a konformizmusból, az eldobott kártyalapokból, a félelmekből és a távoli kudarcokból, és néha még így is mindent megtennénk, hogy amellett maradjunk, akit a padlásról szedtünk össze vagy egy árverésen csaptunk le rá, kártyán nyertük vagy ő húzott ki bennünket a kukából. Hihetetlen, hogyan lehetünk képesek meggyőzni magunkat végzetes szerelmeinkről, és sokan a sors kezét látják abban, ami nem más, mint egy nyárvégi, falusi tombola… "

― Javier Marías , Los enamoramientos