" Mely vad volt, gondos, gyöngéd kezelésnek a révén,
Nap mint nap feljebb űzték a hegyekre az erdőt,
Hogy lent mindig több hely jusson a megművelésre.
Hogy számukra vetőföld, dús szőlő, patak és rét
Jusson a halmokon és rónákon, s közben olajfák
Kék sora futhasson szanaszét ágazva a dombok,
Völgyek, rónák hajlatain s azokat teleszője.
Mint ahogyan most változatos bájjal beborítva
Tündöklik minden megrakva nemes faju fákkal,
s dúsan termő cserjékkel bekerítve körösleg.

(V. könyv, 1356-1365. sor) "

― Lucretius