" A kiemelkedő izraeli író, Szami Michael egyszer mesélt egy hosszú autóútról, amely során a sofőrje egyszer csak elkezdte fejtegetni, milyen fontos, sőt halaszthatatlan, hogy mi, zsidók "megöljük az összes arabot". Szami Michael udvariasan meghallgatta, és ahelyett, hogy szörnyülködéssel, tagadással vagy undorral reagált volna, feltett a sofőrnek egy ártatlan kérdést:
- És a maga véleménye szerint ki ölje meg az összes arabot?
- Hát mi! Zsidók! Meg kell tennünk. Vagy ők, vagy mi! Hát nem látja, mit csinálnak velünk?
- De pontosan ki ölje meg az összes arabot? A hadsereg? A rendőrség? A tűzoltók? A fehér köpenyes, fecskendős orvosok?
A sofőr megvakarta a fejét, eltöprengett a kérdésen, végül azt mondta:
- Fel kell osztanunk a feladatot. Minden zsidó férfinak meg kell ölni pár arabot.
Michael nem hagyta ennyiben:
- Jól van. Tegyük fel, hogy magának mint haifai lakosnak kijelölnek egy lakóépületet Haifában. Ajtóról ajtóra jár, becsönget és udvariasan megkérdezi a lakókat: "Elnézést, ön arab?" Ha a válasz igen, lelövi. Amikor az összes arabot megölte az épületben, elindul haza, de alig tesz pár lépést, hallja, hogy egy kisbaba sír a legfelső emeleten. Mit csinál? Visszafordul? Visszamegy? Fel arra az emeletre és lelövi a babát? Igen vagy nem?
Hosszú csend következett. A sofőr töprengett. Végül azt mondta:
- Maga nagyon kegyetlen ember, uram! "

― Amos Oz , Dear Zealots: Letters from a Divided Land