" Kapálózni fog a bizonytalanságban, fejvesztetten fuldokolva. Segítségért könyörög mindenfelé, és senki sem válaszol. Kinyújtja karját, kiáltozik, hogy segítsék, szeressék, vigasztalják, mentsék meg – és nem jön senki. Mért szenvedünk így? Mert kétségtelenül arra születtünk, hogy inkább az anyag életét éljük, mint a szellemét: de a gondolkodás aránytalanságot teremtett, megnövekedett értelmünk és életünk változatlan föltételei között. "

― Guy de Maupassant , Bel-Ami