" Egy résen át elkapott kép:
Munkások és kocsisok tömege egy ivó szobájában a kályha körül,
késő téli éjszakán: én meg észrevétlenül ülök egy sarokban:
Csendesen közeledik hozzám egy ifjú, akit szeretek és aki engem szeret, majd leül mellém, hogy megfoghassa kezem,
A járás-kelés, ivászat, káromkodás és trágár tréfa közepette
Sokáig együtt ülünk mi ketten, megelégedetten, boldogan, keveset
szólunk, talán egy árva szót sem. "

― Walt Whitman , Leaves of Grass